Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. cikkének (1) bekezdésében említett állami támogatás fogalmáról szóló európai bizottsági közlemény (2016/C 262/01) itt érhető el.

* * *

Az állami támogatás fogalmát az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 107. cikk (1) bekezdése definiálja, amely hat különböző fogalmi elemet sorol fel: „[…] a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.” Állami támogatásnak tehát azon intézkedések minősülnek, amelyek

  1. kedvezményezettje versenyjogi értelemben vállalkozásnak minősül (a támogatott tevékenysége gazdasági tevékenység);
  2. állami forrást nyújtanak és betudhatóak az államnak;
  3. gazdasági előnyt jelentenek az érintett vállalkozás(ok) részére;
  4. szelektívek, azaz csak bizonyos vállalkozást, régiót vagy ágazatot részesítenek előnyben;
  5. torzít(hat)ják a versenyt; és
  6. érint(het)ik a tagállamok közötti kereskedelmet.

A fenti hat fogalmi elemnek együttesen kell teljesülnie ahhoz, hogy egy intézkedés versenyjogi értelemben vett állami támogatásnak minősüljön. Amennyiben legalább egy fogalmi elem nem teljesül, abban az esetben az intézkedés nem tartozik az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdés hatálya alá, így nem szükséges az uniós állami támogatási szabályokat alkalmazni.

Az alábbiakban a fenti hat fogalmi elem kerül részletesen kifejtésre.

* * *

1. Vállalkozás (gazdasági tevékenység)

Az állami támogatási szabályokat csak akkor kell alkalmazni, ha egy intézkedés kedvezményezettje vállalkozás. Vállalkozásnak minősül bármely entitás, amely – jogállásától és finanszírozási módjától függetlenül – gazdasági tevékenységet végez. Gazdasági tevékenység pedig minden olyan tevékenység, amelynek keretében bármely piacon árukat és szolgáltatásokat kínálnak.

A versenyjogi értelemben használt vállalkozás fogalom tehát funkcionális, kizárólag az entitás által végzett tevékenység a döntő annak megítélése szempontjából, hogy az adott entitás versenyjogi értelemben vállalkozásnak minősül-e. Így nem számít az entitás nemzeti jog szerinti jogi formája, finanszírozási módja (állami vagy magán), hogy a szolgáltatást ingyen nyújtja-e, vagy éppen az, hogy profitorientált vagy sem.

Az a vállalkozás, amelynek több tevékenysége van és ezek között megtalálható gazdasági tevékenységnek minősülő és gazdasági tevékenységnek nem minősülő tevékenység is, csak olyan mértékben tartozik az uniós állami támogatási szabályok hatálya alá, amennyiben a kérdéses finanszírozás a gazdasági tevékenységéhez kapcsolódik Így a nem gazdasági tevékenység állami finanszírozására nem kell az uniós állami támogatási szabályokat alkalmazni, amennyiben a gazdasági és nem gazdasági tevékenységei vonatkozásában elkülönített könyvelést vezet; megakadályozva ezzel a gazdasági tevékenységének az állam által finanszírozott, nem gazdasági tevékenységből történő keresztfinanszírozását.

 

2. Állami forrás és betudhatóság

A i) közvetlenül az állam által vagy közvetve állami forrás útján biztosított előny, valamint ii) az ilyen intézkedés államnak való betudhatósága az állami támogatás fogalmának két különálló, együttesen teljesítendő feltétele.

Állami forrásnak minősül a közszféra minden erőforrása. Az uniós állami támogatási fogalom szempontjából az állam szélesen értelmezendő. Az állami vállalatok mellett a központi, szövetségi és regionális kormányzatok, helyi önkormányzatok is ide tartoznak. Bármilyen intézkedés, amelyik negatív hatással jár vagy járhat az állami költségvetésre (így például egy adókedvezmény, vagy állami kezességvállalás is), állami források felhasználásával jár. Így nem csak a tagállamok által közvetlenül, hanem az állam által alapított, irányított vagy kijelölt köz- vagy magánszervezetek útján nyújtott támogatások is az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartoznak. Fontos kitétel továbbá, hogy nem szükséges minden esetben megállapítani az állami források tényleges átruházását ahhoz, hogy egyes vállalkozásoknak nyújtott előny az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak minősüljön. Állami bevételek, díjak, bírságok elengedése vagy a csődeljárási szabályok alóli mentesítés is teljesíti ezt a kitételt, valamint az is, ha az állam nem piaci alapon bonyolít le ügyletet, és fizet a piaci árnál többet, vagy a szolgáltatásáért kevesebbet kér el. Ugyancsak igaz ez az állam által biztosított különleges vagy kizárólagos jogok (koncessziók) piaci ár alatt történő biztosítására.

Az államnak való betudhatóság azt jelenti, hogy az állam közvetlenül vagy közvetetten rendelkezik a forrásokról (például a nem közvetlen bizottsági irányítás alá tartozó uniós források is ide tartoznak). Ez állami szervek, például minisztériumok vagy önkormányzatok, által nyújtott támogatásoknál viszonylag egyszerűen megállapítható. Amikor egy közigazgatási szerv támogatást nyújt egy kedvezményezettnek, az intézkedés az államnak tudható be, még akkor is, ha a szóban forgó szerv más közigazgatási szervektől függetlenséget élvez. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha egy közigazgatási szerv valamely magánjogi szervezetet vagy közjogi szervet jelöli ki egy előnyt biztosító intézkedés igazgatására. Állami vállalatok esetében a vállalati döntéshozatal vizsgálandó: mekkora mértékben van jelen közvetlen vagy közvetett irányítás az állam részéről.

 

3. Előny

Az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése alkalmazásában az előny olyan gazdasági (pénzben kifejezhető) előny, amelyet egy adott vállalkozás rendes piaci körülmények között – azaz állami beavatkozás nélkül – nem tudott volna megszerezni. Az előny az állam döntésének időpontjában keletkezik.

Az előny fennállásának vizsgálata során mindig valamihez kell viszonyítani az állami intézkedés hatását, fel kell mérni a kedvezményezett pénzügyi helyzetét az állami intézkedést megelőzően és azt következően. Amennyiben az intézkedést követően a vállalkozás helyzete előnyösebb, mint az a rendes piaci feltételekből következne, az intézkedés előnnyel jár. Ez alól a megközelítés alól kivételt képeznek a szabályozási változások, amelyek esetében a vállalkozások pénzügyi helyzetét nem a korábbi szabályhoz képest kell vizsgálni, hanem azt kell megfigyelni, hogy az új szabályozás mindenkit koherensen kezel-e. Például amennyiben egyes vállalkozásoknak velük összehasonlítható ténybeli és jogi helyzetben lévő vállalkozásokhoz képest bizonyos költségeket az állam beavatkozása következtében nem kell viselniük, az számukra előnyt jelent.

Az előny vizsgálata szempontjából az állami intézkedés oka és célja nem releváns, csak a hatását kell felmérni. Elképzelhető, hogy a támogatásból származó előny nem az állammal kapcsolatban álló vállalkozásnál jelenik meg, hanem közvetett kedvezményezetteknél, de ez az intézkedés állami támogatási szempontú értékelését nem befolyásolja, a közvetett előny is állami támogatásnak minősülhet (amennyiben a többi fogalmi elem is teljesül).

 

4. Szelektivitás

Vállalkozásoknak állami forrásból nyújtott gazdasági előny abban az esetben tartozik az állami támogatási szabályok hatálya alá, amennyiben azt bizonyos vállalkozásoknak vagy vállalkozások bizonyos csoportjainak nyújtják, vagy az bizonyos ágazatokat részesít előnyben. A szelektivitás vizsgálatakor minden esetben meg kell tudni határozni egy referenciapontot vagy referenciarendszert, amelyhez képest az adott vállalkozás, vállalkozáscsoport vagy ágazat kedvezőbb helyzetbe kerül. Az könnyen belátható, hogy amennyiben egy támogatási intézkedés címzettje egy konkrét vállalkozás, az intézkedés feltételezhetően szelektív. Nem szelektív egy intézkedés, amennyiben mindenkire vonatkozik, hasonló ténybeli és jogi helyzetben lévő gazdasági szereplők között nem tesz különbséget és alkalmazása hatósági diszkréció által sem korlátozható (általános intézkedés).

A szelektivitás két jellemző formája a tárgyi és a regionális szelektivitás. Tárgyi szelektivitásról abban az esetben beszélhetünk, ha az intézkedés csak bizonyos vállalkozásokra, vállalkozások egy csoportjára, vagy csak egy adott ágazatra terjed ki. A regionális szelektivitás esetében a megkülönböztetést földrajzi alapon történik.

Elvben mindazon intézkedések, amelyek nem az adott tagállam valamennyi vállalkozására vonatkoznak, szelektívnek minősülnek. Ez alól az általános elv alól azonban kivételt képeznek a regionális, vagy helyi szintű intézkedések, amelyek bizonyos feltételek teljesítése esetén általános intézkedésnek minősülhetnek annak ellenére, hogy csak egy bizonyos terület vállalkozásaira terjednek ki. Így például a településenként eltérő mértékű helyi iparűzési adó nem minősül szelektív intézkedésnek.

 

5. A verseny érintettsége

Egy intézkedés abban az esetben tartozik az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése hatálya alá, amennyiben torzítja, vagy legalábbis torzíthatja a versenyt. Az állam által nyújtott támogatási intézkedés akkor tekinthető úgy, hogy torzítja a versenyt vagy azzal fenyeget, ha feltehetően javítja a kedvezményezett más versenytárs vállalkozásokkal szembeni versenypozícióját. Gyakorlati szempontból általában akkor áll fenn versenytorzulás, amikor az állam pénzügyi előnyt biztosít egy olyan liberalizált ágazat valamely vállalkozásának, ahol verseny zajlik vagy verseny alakulhatna ki. Az állami támogatás még akkor is torzíthatja a versenyt, ha nem segíti elő a kedvezményezett vállalkozás bővülését, elegendő, ha a támogatás lehetővé teszi a vállalkozás számára, hogy megerősítse piaci versenypozícióját.

 

6. A kereskedelemre gyakorolt hatás

Az állami támogatás fogalmának alkotó eleme, hogy az állami intézkedés érintse a tagállamok közötti kereskedelmet. E tekintetben nem azt kell megállapítani, hogy a támogatásnak tényleges hatása van-e a tagállamok közötti kereskedelemre, hanem csak azt, hogy az képes-e arra hatást gyakorolni. Az állami támogatás akkor is hatással van a tagállamok közötti kereskedelemre, ha a kedvezményezett nem vesz részt közvetlenül határokon átnyúló kereskedelemben. A támogatás például a helyi kínálat fenntartása vagy növelése révén megnehezítheti a piacra lépést más tagállamok szolgáltatói számára.

Az, hogy valamely támogatás viszonylag jelentéktelen összegű, vagy a kedvezményezett vállalkozás viszonylag kicsi, nem zárja ki eleve a tagállamok közötti kereskedelem érintettségét. A kereskedelemre gyakorolt hatás elvben akkor is fennállhat, ha a kedvezményezett termelése egészét vagy nagy részét az EU-n kívülre exportálja, illetve egy Unión kívül tevékenykedő uniós vállalati finanszírozása is torzíthatja a tagállamok közötti kereskedelmet. A kereskedelemre gyakorolt hatás megállapításakor nem szükséges meghatározni a piacot vagy részletesen megvizsgálni azt, hogy az intézkedés milyen hatást gyakorol a kedvezményezett és versenytársai versenypozíciójára.