Az Európai Bíróság a World Duty Free Group SA és a Banco Santander SA és Santusa Holding SL ítéletben kimondta, hogy egy intézkedés szelektív lehet, ha csak azoknak a vállalkozásoknak nyitott, amelyek egy bizonyos típusú tranzakciót hajtanak végre. Az adóintézkedés szelektív, ha eltérést jelent a referencia-adórendszertől, és megkülönböztetést jelent az azonos ténybeli és jogi helyzetben lévő vállalkozások számára, kivéve, ha a rendszer belső logikája indokolja az eltérést. Ez akkor is igaz, ha elviekben az intézkedés minden vállalkozás számára nyitva áll. Annak, hogy a kedvezmény igénybevételének feltételei nem szigorúak, és ezért a lehetőség sok vállalkozás számára nyitva áll, csak a szelektivitás foka szempontjából van jelentősége, de ez a szelektivitás tényét nem kérdőjelezi meg.
Az Európai Bíróság 2016. december 21-i másodfokú ítéletében megsemmisítette a Törvényszék 2014. november 7-i ítéleteit a C-20/15. (World Duty Free Group SA – korábban Autogrill España SA – kontra Bizottság) és a C-21/15. (Banco Santander SA és Santusa Holding SL kontra Bizottság) számú ügyekben.
A Törvényszék 2014-es döntése az Európai Bizottságnak egy spanyol adóintézkedés nyomán hozott határozatait semmisítette meg. A másodfokon eljáró Európai Bíróság azonban a Törvényszékkel szemben az Európai Bizottságnak adott igazat a kérdéses adóintézkedés szelektivitását illetően.
A vitatott adóintézkedés lényege az volt, hogy a spanyol társaságiadó-szabályok értelmében amennyiben egy, a spanyol társasági adó hatálya alá tartozó vállalkozás legalább 5%-os részesedést szerzett egy „külföldi” vállalkozásban, majd ezt a részesedést legalább egy évig nem idegenítette el, a részesedésből eredő cégértéket amortizálhatta és így levonhatta a társasági adó alapjából.
A bizottsági határozatok az intézkedést állami támogatásnak nyilvánították, mert azt a Bizottság szelektívnek vélte. A törvényszéki ítélet azonban általános – és ekként nem szelektív – intézkedésként értékelte azt, arra hivatkozva, hogy mivel az nem nevezi meg vállalkozások vagy áruk termelésének konkrét kategóriáját mint kedvezményezett csoportot, az intézkedés a vállalkozások tevékenységének jellegétől függetlenül alkalmazható, illetve potenciálisan hozzáférhető valamennyi olyan vállalkozás számára, amelyek legalább 5%-os részesedést kíván szerezni külföldi illetőségű társaságokban, és e részesedéseket legalább egy évig megszakítás nélkül birtokolja.
Az Európai Bíróság a 2016. december 21-i ítéletében kimondta, hogy a Törvényszék jogkérdésben tévedett akkor, amikor számon kérte a Bizottságon azt, hogy meg kellett volna állapítania vállalkozások vagy áruk termelésének konkrét kategóriáját mint kizárólagos kedvezményezetti csoportot. A Bíróság értelmezése szerint nem vezethető le az esetjogból ilyen kötelezettség, és már szelektívnek minősíthető az intézkedés, ha alkalmas arra, hogy bizonyos vállalkozásokat vagy bizonyos áruk termelését előnyben részesítsen olyan vállalkozásokkal és áruk termelésével szemben, amelyek az említett szabályozás céljára tekintettel hasonló ténybeli és jogi helyzetben vannak.
A Bíróság egyetértett a Bizottsággal a szelektivitás kérdésében, mivel hátrányos megkülönböztetés áll fenn azokkal a társasági adó céljára tekintettel hasonló ténybeli és jogi helyzetben levő vállalkozásokkal szemben, amelyek spanyolországi illetőségű vállalkozásban szereznek és birtokolnak részesedést, figyelemmel arra, hogy az adóintézkedés az utóbbi típusú részesedésszerzésnél nem érhető el.
A 2016. december 21-i ítélet magyar szövege itt érhető el.
