A tagállamok által szolgáltatott adatokat összesítő jelentés alapján előzetes képet kaphatunk a pandémiához kapcsolódó állami támogatásokról, de a végleges következtetések levonására majd a válság után lesz lehetőség
Az Európai Bizottság Versenypolitikai Főigazgatósága a State aid brief c. kiadványának 2021. márciusi számában röviden összefoglalta a COVID-19 járványhoz kapcsolódó állami támogatások uniós tagállamokban történő felhasználásának előzetes adatait.
A tagállamokban bevezetett szigorú közegészségügyi intézkedések folyományaként az európai gazdaságnak kettős, - a termelés csökkenésével összefüggésben kínálati és a fogyasztás visszaesésére visszavezethető keresleti – sokkjával kell szembenéznie a mai napig, ami 2020-ban a térség bruttó hazai termékének 6,3%-os csökkenéséhez vezetett, úgy, hogy az Európai Unió 2021 első felében sem szabadul még a pandémia szorításából.
A gazdasági tevékenység az oltások terén elért haladás függvényében állhat vissza a régi kerékvágásba; a Bizottság 2021-re 3,7%-os, 2022-ben pedig 3,9%-os GDP növekedést prognosztizál.
A Bizottság a válság kezdetén, 2020 márciusában elfogadott egy olyan átmeneti szabályt (ún. ideiglenes keretszabályt), amely lehetővé teszi a tagállamoknak, hogy az állami támogatási szabályokat betartva, de azok teljes rugalmasságát kihasználva nyújthassanak támogatást a gazdaság bajba került szereplőinek. Az idei év végig alkalmazható ideiglenes keretszabály eddig ötször került módosításra a válság elhúzódása miatt.
2021 márciusáig a Bizottság több mint 470 határozatot hozott a 27 tagállam által bejelentett több mint 580 nemzeti intézkedés jóváhagyásáról, összesen 3000 milliárd euró költségvetéssel. A tagállamok által bejelentett programok költségvetésein alapuló adatok alapján a támogatások több mint felét Németországban hagyták jóvá, Olaszországban és Franciaországban körülbelül 15%-ot, Spanyolországban körülbelül 5%-ot, más tagállamokban pedig körülbelül 2%-ot.
Bár a Bizottság a válságkörülményekre tekintettel gyakorlatilag minden jóváhagyott támogatás szükségesnek és arányosnak tekintett, az elemzés szerint a tagállamokban jóváhagyott támogatási összegek közötti nagy különbségek aggodalomra adhatnak okot a versenyfeltételek egyenlőtlensége és a válságból való kilábalás eltérő ütemei miatt. Tekintettel arra, hogy az állami támogatási intézkedések tényleges gazdasági hatása azok végrehajtásától függ, és nem a költségvetéstől, a támogatások jobb áttekintése érdekében a Bizottság két felmérést is készített (2020 szeptemberében, illetve decemberében), hogy információkat kérjen a tagállamoktól a koronavírushoz kapcsolódó állami támogatási intézkedések végrehajtásáról. Ugyanakkor hangsúlyozandó, hogy ezek az adatok és csupán előzetes képet adnak, tehát még nem alkalmasak végleges következtetések levonására.
A 2020. december 31-ig ténylegesen felhasznált/odaítélt támogatások összege tagállamonként nagyon eltérő. A 2020. március közepe és december vége közötti időszakban az addig jóváhagyott 2960 milliárd eurós támogatási keretből ténylegesen „csak” 544 milliárd eurót ítéltek oda a tagállamok.
A tagállamok által beküldött előzetes adatok szerint Franciaország ítélte oda a teljes nyújtott támogatási összeg több mint egynegyedét (155,36 milliárd euró). Őt követi Olaszország az összes nyújtott támogatás 19,8%-ával (107,9 milliárd euró), Németország a teljes nyújtott támogatás 19,1%-ával (104,25 milliárd euró), és Spanyolország 16,7%-kal (90,8 milliárd euró).
GDP-arányosan Spanyolország ítélte oda a legtöbb támogatást (a GDP-je 7,3%-át). A hazai össztermékhez viszonyított támogatásokkal arányában Franciaország (6,4%), Olaszország (6,0%), Görögország (4,39%), Málta (3,9%), Magyarország (3,7%), Portugália (3,6%), Lengyelország (3,6%) és Ciprus (3,5%) szerepe.
Bár a tagállamok elsősorban az ideiglenes keretszabály 3.1. – Korlátozott összegű támogatások (126,1 milliárd EUR, azaz a teljes összeg 23,2%-a) – és a 3.2. – Hitelgaranciák formájában nyújtott támogatás (321,4 milliárd EUR, 59,1%) – szakaszai alapján nyújtottak támogatást, az mégis szembetűnő, hogy állami támogatási stratégiáik eltérnek. Az adatok alapján úgy tűnik, hogy néhány tagállam elsősorban a 3.1. szakaszra támaszkodott (Görögország, Írország, Lengyelország, Szlovénia), míg mások inkább a 3.2. (Spanyolország, Franciaország, Magyarország, Portugália, Svédország), 3.10. (Szlovákia, Bulgária, Málta) vagy 3.11. (Lettország) szakaszokat részesítették előnyben.
Néhány ország a visszatérítendő támogatásokat preferálta (Olaszország, Franciaország, Spanyolország, Portugália és Románia); ezekben az országokban ezáltal reális forgatókönyv, hogy a jövőben szükségessé válik a hitelek szerkezetátalakítása (a visszafizetés elhalasztása, a futamidő hosszabbítása). Ezt a helyzetet orvosolandó az ideiglenes keret ötödik módosítása lehetőséget teremtett a visszafizetendő eszközök vissza nem térítendő támogatássá alakítására (2022. december 31-ig).
A Versenypolitikai Főigazgatóság előzetes következtetései a következőek: