Nyitott kérdés egyelőre, hogy valóban függetlenedni tud-e az Egyesült Királyság az uniós állami támogatási szabályozástól
Bár az Egyesült Királyságnak az Európai Unióból való 2020. január 31-i kilépése után az uniós állami támogatási szabályokat továbbra is alkalmazni kellett egy úgynevezett átmeneti időszak alatt, ez a köztes állapot 2020. december 31-én véget ért.
2020 utolsó napjaiban a két félnek sikerült egy 1250 oldalas megállapodást kötnie a 2021. január 1. után alkalmazandó szabályokról, melyet 2020. december 30-án írt alá Boris Johnson, az Egyesült Királyság miniszterelnöke és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke. A Kereskedelmi és Együttműködési Megállapodás 2021. január 1-jével kezdve egészen addig „ideiglenesen” alkalmazandó, míg a két fél ratifikálja.
Az állami támogatások kérdése a két fél közötti nézeteltérések egyik fő forrása volt, tekintve, hogy az Egyesült Királyság kifogásolta, hogy az EU állami támogatásokra vonatkozó szabályai – melyek végső értelmezése az Európai Unió Bíróságának előjoga – kötelezőek legyenek rá.
Egy közelmúltbeli blogbejegyzésében Dr. Phedon Nicolaides, a Maastrichti Egyetem professzora is foglalkozik a hét részből, 49 mellékletből és három jegyzőkönyvből álló fenti megállapodás állami támogatásokra vonatkozó rendelkezéseivel, melyeket a dokumentum második rész, első címsor, tizenegyedik címének 3. fejezete és azok alfejezetei tartalmaznak.
Önmagában sokatmondó, hogy a megállapodás kerüli az uniós joganyagban és ítélkezési gyakorlatban szereplő terminológiát („állami támogatás” /state aid/ helyett „támogatásokra” /subsidies/, „vállalkozások” /undertakings/ helyett „gazdasági szereplőkre” /economic actors/, „nehéz helyzetben lévő vállalkozások” /undertakings in difficulty/ helyett „gyengélkedő gazdasági szereplőkre” /ailing economic actors/”, „általános gazdasági érdekű szolgáltatások” /services of general economic interest/ helyett pedig „közérdekű gazdasági jellegű szolgáltatásokra” /services of public economic interest/ hivatkozik) és egyetlen uniós állami támogatási szabályt sem idéz.
A megállapodás nem írja elő a támogatási intézkedéseknek az illetékes hatóság számára történő bejelentését azok végrehajtása előtt, de rögzíti azt az elvet, hogy nem kerül sor támogatásra, ha az „lényeges” hatással lenne a kétoldalú kereskedelemre vagy befektetésekre. Lehetővé teszi azonban azokat a támogatásokat, amelyek közpolitikai célt szolgálnak és megfelelnek bizonyos elveknek (például a szükségesség és az arányosság elvének), és amelyek pozitív hatása nagyobb, mint a kereskedelemre és a beruházásokra gyakorolt negatív hatás.
A megállapodásban rögzített „egyedi” szabályok nem hosszabbak néhány mondatnál, és olyan általános elvek meghatározására szorítkoznak, mint a szükségesség és az arányosság elve, valamint az ösztönző hatás nélküli támogatások elkerülése:
- a támogatások olyan állami források, amelyek szelektív előnyt jelentenek és befolyásolja a kereskedelmet (alapvetés, hogy támogatásokat nem nyújtanak, ha azok jelentős hatással vannak a kereskedelemre vagy a beruházásokra)
- kivételek: természeti katasztrófák és rendkívüli események kártalanítása, társadalmi jellegű támogatások, ideiglenes támogatások gazdasági szükséghelyzetekhez, a de minisnek megfeleltethető csekély összegű támogatások 325 000 SDR [1 SDR „speciális lehívási jog” /Special Drawing Right/ = 1,18 EUR] alatt, és az audiovizuális szektor támogatása
- speciális szabályok vonatkoznak a következő támogatásokra:
o közérdekű szolgáltatások kompenzálása: tilos a nyújtott ellentételezést olyan tevékenységek kereszttámogatására felhasználni, amelyek nem tartoznak a támogatott feladat(ok) körébe
o megmentési és szerkezetátalakítási támogatások: kivételes körülmények kivételével csak akkor lehetséges, ha a társadalmi nehézségek elkerülésével vagy a súlyos piaci hiányosság megelőzésével járulnak hozzá a közérdekű cél eléréséhez
o bankoknak, hitelintézeteknek és biztosító társaságoknak nyújtott támogatások: csak olyan hiteles szerkezetátalakítási terv alapján nyújtható, amely igazolja a hosszú távú életképességet
o nagy, határokon átnyúló projektekhez nyújtott támogatások: csak az ösztönző hatás mértékéig támogatható
o az energetika és a környezetvédelem területén nyújtott támogatások: csak az ösztönző hatással arányos mértékig támogatható
o regionális repülőtereknek és légi fuvarozóknak új útvonalakhoz nyújtott támogatások: csak akkor, ha közszolgáltatási kötelezettséget teljesít, vagy mint start-up vállalkozásoknak nyújtott támogatás, amennyiben az növeli az állampolgárok mobilitását és ösztönzi a regionális fejlődést
- tiltott támogatásnak minősül (de a tilalom nem érvényes, ha a kereskedelemre gyakorolt hatás elhanyagolható)
o korlátlan állami garanciák
o exporttámogatások (de az exporthitelek nem)
o hazai termékek felhasználását előíró támogatások
A megállapodás olyan monetáris korlátokat/küszöbértékeket határoz meg, amelyek az Egyesült Királyság számára nagyvonalúbbnak tűnnek, mint az EU-ban elérhető támogatások [1 SDR „speciális lehívási jog” / Special Drawing Right/ = 1,18 EUR]:
- 325 000 SDR [383 500 EUR] a de minimis jellegű (nincs így nevesítve) támogatásokra (összehasonlításképp: 200 000 EUR a 1407/2013/EU rendeletben)
- 15 millió SDR [17,65 millió EUR] a közszolgáltatási kötelezettségek támogatásának bejelentésének küszöbértéke (EU 2012/21 határozatban az összehasonlítható küszöbérték 15 millió EUR)
- 750.000 SDR [885.000 EUR] az általános gazdasági érdekű szolgáltatások de minimis jellegű támogatására (EU 360/2012 rendeletben az összehasonlítható küszöb 500 000 EUR)
A megállapodás kötelezi az Egyesült Királyságot arra, hogy az érdekelt feleknek tájékoztatást nyújtson a támogatásokról, melynek valószínűleg az a célja (bár ez nincs kimondva), hogy ellensúlyozza a támogatások előzetes bejelentésére vonatkozó kötelezettség hiányát.
A megállapodás lehetővé teszi az Egyesült Királyság számára, hogy meghatározza saját elszámolható költségeit és a támogatási intenzitás mértékét, így valamennyi küszöb bizonyos mértékig önkényes. A monetáris politikai műveletek pedig (pl. a sürgősségi likviditási támogatás nyújtása a bankoknak) nem minősülnek támogatásnak.
A támogatás-ellenőrzési politikákról szóló közös nyilatkozat megerősíti, hogy szükségesség és arányosság elvének szellemében támogatások nyújthatók: 1) hátrányos helyzetű térségek fejlesztésére, 2) infrastrukturális beruházásokra és a regionális repülőterek működési költségeire, közúti infrastrukturális projektekre, kotrási és kikötői infrastrukturális projektekre, illetve 3) kutatásra és a fejlesztésre.
Sok az olyan kifejezés a megállapodásban, melynek jelentése nincs meghatározva, és mivel az állami támogatásokról szóló uniós ítélkezési gyakorlat ezeket nem értelmezte, így azok gyakorlati alkalmazása problémásnak bizonyulhat. Ilyen fogalom pl. az ideiglenes támogatás, a hatékony jogorvoslat, a kereskedelemre vagy a befektetésekre gyakorolt lényeges hatás, a gyengélkedő gazdasági szereplő, a nem kizárólag a támogatást nyújtó államnak betudható hatás, a független hatóság megfelelő szerepe.
A megállapodás másik negatív aspektusa, hogy ellentétben az állami támogatások ellenőrzésének uniós rendszerével, ahol az állami támogatások által okozott versenytorzulást a támogatás visszafizettetésével orvosolják, a megállapodás a felekre hagyja a helyreigazító intézkedések megtételét, máshogy fogalmazva: az egyik torzulást egy másik létrehozásával ellensúlyozná.
A korrekciós intézkedések meghozatalához a feleknek négy feltétel teljesülését kell bizonyítaniuk: 1) a támogatás létezik vagy odaítélt, 2) okozza vagy „komoly” kockázat áll fenn, 3) „jelentős” 4) negatív hatásra.
A megállapodás tartalmazza, hogy mindkét fél megteszi a megfelelő intézkedéseket a versenyjog hatékony érvényesítése kapcsán, melynek intézményi kereteit az Egyesült Királyságban egy független hatóság létrehozása és működtetése adja.
Összességében tehát az állami támogatásokról szóló megállapodás lehetővé teszi az Egyesült Királyság számára, hogy eltérjen az EU állami támogatási szabályaitól, ugyanakkor arra a kérdésre, hogy az Egyesült Királyság elérte-e azt a célját, hogy teljesen függetlenedjen az uniós szabályozástól, nem lehet egyértelmű választ adni.
Észak-Írország helyzete külön említést érdemel. Az Egyesült Királyság és az EU már a kilépési megállapodásról szóló tárgyalások igen korai szakaszában elismerte az Ír-sziget különleges helyzetét, erre tekintettel készült el az Írországról és Észak-Írországról szóló jegyzőkönyv, melynek érdemi rendelkezései 2021. január 1-jétől alkalmazandók. A jegyzőkönyv megoldást kínál egyrészt arra, hogy elkerülhető legyen egy ellenőrzött határ létrejötte Írország és Észak-Írország között (lehetővé téve ezzel a sziget gazdaságának zökkenőmentes működését és a nagypénteki megállapodás valamennyi vívmányának sértetlenségét), másrészt pedig arra, hogy biztosítható legyen az EU egységes árupiacának integritása. Az állami támogatások kapcsán fontos megemlíteni a jegyzőkönyv által életre hívott ún. „egyetértési” mechanizmust, amely meghatározó szerepet biztosít az Észak-írországi Nemzetgyűlésnek a vonatkozó uniós jogszabályok észak-írországi hosszú távú alkalmazása tekintetében. Az állami támogatásokról szóló uniós szabályok alkalmazása mellett az egyetértési mechanizmus az árukról és vámokról, az egységes villamosenergia-piacról és a hozzáadottérték-adóról szóló uniós szabályok alkalmazására is vonatkozik. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy négy évvel a jegyzőkönyv alkalmazásának kezdő időpontja (2021. január 1.) után a Nemzetgyűlés egyszerű többséggel dönthet a vonatkozó uniós jog alkalmazásának folytatásáról vagy megszüntetéséről. (Ez utóbbi esetben a jegyzőkönyv két évvel később hatályát veszti.) Fontos kitétel, hogy az állami támogatásokról szóló uniós szabályokat azokra az intézkedésekre kell alkalmazni, amelyek „befolyásolják Észak-Írország és az EU közötti kereskedelmet”, de csak ott, ahol „valódi és közvetlen kapcsolat” van Észak-Írországgal. Az agrártámogatások évi 380 millió font összeghatárig mentesülnek az állami támogatási szabályok alól, azzal a lehetőséggel, hogy a fel nem használt összegből évente 25 millió fontot görgethessenek tovább. A halászati támogatásokat ötévente 17 millió fontig mentesítik (legfeljebb évi 4 millió font értékben).