A támogatás egy része összeegyeztethetetlennek bizonyult az állami támogatási szabályokkal.
Az Európai Bizottság 2024. február 13-án sajtóközleményben jelentette be, hogy a Dánia és Svédország által az øresundi vasúti-közúti összeköttetés megépítéséhez nyújtott állami kezességvállalás nem minősül az európai uniós állami támogatási szabályok értelmében vett új támogatásnak. A Bizottság emellett megállapította, hogy a Dánia által nyújtott adótámogatás (adóhalasztás és adókedvezmény) egy része új támogatásnak minősül, és nem teljesíti az arányosság feltételét, ezért nem összeegyeztethető az EUMSZ állami támogatási rendelkezéseivel. Dániának így kamatostul kell visszafizettetnie a jogellenesen nyújtott támogatást.
Az Øresund-összeköttetés egy kombinált vasúti-közúti összeköttetés az Øresund tengerszoros felett, amely egy 16 kilométer hosszú fizetős hídból, egy mesterséges szigetből, valamint egy alagútból áll. Az összeköttetés tulajdonosa és működtetője az Øresundsbro Konsortiet, a dán és a svéd állam által, egy kormányközi megállapodás alapján létrehozott konzorcium.
2014 októberében egy komphajótársaság panaszát követően a Bizottság megállapította, hogy az összeköttetést működtető konzorcium finanszírozása összhangban volt az uniós állami támogatási szabályokkal.
2018 szeptemberében a Törvényszék eljárási okokra hivatkozva részben megsemmisítette a Bizottság 2014-es határozatát, mivel – álláspontja szerint – hivatalos vizsgálati eljárást kellett volna indítania az állami kezességvállalás és a különleges adózási rendelkezések alapos értékelése érdekében.
A Törvényszék ítéletét követően a Bizottság 2019 februárjában hivatalos vizsgálati eljárást indított, amelynek következtében újraértékelte a két intézkedést.
A Bizottság e vizsgálat során arra jutott, hogy a Dánia és Svédország általi kezességvállalás állami támogatásnak minősül. A támogatás az Øresund-összeköttetésre irányuló beruházás támogatására irányult, azonban ezt a támogatást 1992-ben nyújtották – jóval a panasz benyújtása és Svédország uniós csatlakozása előtt – a támogatás már létezőnek minősül, ezért a Bizottságnak nem kell elvégeznie összeegyeztethetőségi vizsgálatot.
A bizottsági vizsgálat alapján a második intézkedés – különleges adóügyi elbánás – csak részben minősül új állami támogatásnak. Ennek oka, hogy az adózási rendelkezések egy részét több mint 10 évvel a panasz benyújtása előtt ítélték oda a konzorciumnak. Ezen kívül, még ha a dán adószabályok 1992 óta többször változtak is, az a konzorciumra alkalmazandó szabályok nem jártak minden esetben versenyjogi értelemben vett gazdasági előnnyel. Ennek eredményeképpen a különleges adózási rendelkezések csak bizonyos időszakok tekintetében tekinthetőek új támogatásnak. Ezekre az időszakokra vonatkozóan azonban az intézkedés összeegyeztethetetlen az állami támogatási szabályokkal.
A határozat nyilvános változata a bizalmas kezeléssel kapcsolatos kérdések rendezését követően a Bizottság versenypolitikai honlapján érhető el SA.52162 és SA.52617 ügyszámokon.